Bar hiszi sok ember, én lenni első cselovek az úrben. De nem! Én beszél dorogoj drug Nándor, ki csinál nekem sok-sok emlekezetes utazás elótte. Kerdezem: „Milyen lenne menni oda csillagok?” Mondja: „Egész jó, voltam már párszor, ha gondolod, próbáld ki, adok neked hozzá térképet, meg űrhajót…” Lettem tóle lelkes, probaltam fel ó szkafandere, pont passzol, mentem útvonalon, mit javasol, volt nagyon izgalmas. Nandor szervez nagyon ugyes, emberiseg rá búszke!

Legjobb hadvezéreimmel arról beszélgettünk, hogy könnyedén legyőzhetnénk a római sereget, ha nem lennének olyan messze. Ekkor egyik tábornokom elmesélte családi nyaralásuk történetét, mely kiválóan sikeredett, köszönhetően egy bizonyos „Nándornak”, ki az utazások terén munkálkodik. Kissé aggódtam, nem lesz-é nagy falat néki a teljes sereg utaztatása, de Nándornak ez meg sem kottyant. Az utókor tán nem tudja, de neki köszönhető, hogy végül hetvenötezer gyalogossal, kilencezer lovassal és 36 elefánttal jó hangulatban keltünk át az Alpokon.

Well… Igaz, hogy úriember biztosra nem fogad, de mit tehettem volna azokkal a maradiakkal? Én tudtam, hogy egy ilyen program nem lesz kihívás az én Nándi barátomnak, aki az útjaimat szervezi. Két javaslatot küldött el, az egyik a klasszikus út volt extrák nélkül, a második az izgalmasabb verzió üldözéssel, maharadzsával és hercegnő mentéssel. Valójában a film miatt választottam az utóbbit, de még így is egy teljes napot nyertünk. Well, elhihetik, ha mondom: Nándor nagyon tehetséges!!!

1490 nyarán ismertem meg Nándort, mikor egy egyiptomi kereskedőtől ugyanazt a szextánst akartuk megvásárolni. Gyorsan kiderült, hogy mennyire egyformán vágyunk a világ, s az új területek megismerésére. Emlékszem hogyan kacagott felszabadultan, amikor a végtelen óceánokról és Amerika felfedezéséről meséltem neki. Egy üres lapra sebtiben térképet készített nekem (ezt használtam utamon), majd röviddel ezután együtt festettük ki fütyörészve a Santa Maria tatját. Nándor szelleme végig ott volt velem az utamon, s velem van még e pillanatban is!

Magunk közt szólva, meg kell vallanom, igen nagy bajban voltunk úgy 895 tavaszán. Jó ideje kerestük már a hont, de semerre sem leltük… Erőnk fogytán vala, s a törzsek erősen zúgolódtak. Ekkor lépett sátramba Nándor, hogy hallá a helyzetet, s szívesen segédkezne legott. „Nosza öcsém – mondám – telepedj, s mesélj…” Hát, e legény pár perc alatt elrendezett mindent! Nehány nappal később itt voltunk a hágónál, s elfoglaltuk a leendő hazát. Ki esetleg nem tanulta volna a történelmi könyvekben, hát tudja meg most: Nándornak köszönhetjük a hont!